Kaptam egy levelet a fiamtól. Íme:

2070-et írunk. Éppen töltöttem be az ötvenedik évemet, de úgy nézek ki, mint egy 85 éves.
Komoly vese problémáim vannak, mert nagyon kevés vizet iszok.
Úgy hiszem, hogy nagyon kevés időm, van hátra.
Manapság a társadalomban az emberek között az egyik legöregebbnek számítok.

Emlékszem, amikor 5 éves voltam.
Minden nagyon más volt.
A parkokban sok fa volt, a házaknak nagyon szép kertjei voltak és fürödhettem, néha még akár egy óra hosszat tartózkodhattam a zuhany alatt.
Most ásványolajban itatott törölközőket használunk, hogy tisztítsuk a bőrünket.
Azelőtt minden egyes nő mutogatta a szép hosszú fürtjeit.
Most kopaszra kell nyíratnunk a fejünket, hogy tisztán tartsuk a víz használata nélkül.
Annak idején az apám tömlőből folyó vízzel mosta a kocsit.

Ma a gyerekek nem hiszik el, hogy a vizet így használtuk.

Emlékszem, hogy sok hirdetés azt ismételte:
“VIGYÁZZ A VÍZRE”,
csak senki nem figyelt fel rá, azt gondolták, hogy a víz sohase folyhat el.
Most, az összes folyó, víztározók, tavak és források visszafordíthatatlanul fertőzöttek vagy elapadtak.
Nagy kiterjedésű sivatagok alkotják a minket körülvevő tájképet.
A gyomor- és bélrendszer fertőzései, valamint húgyúti és bőrbetegségek, a halálozás elsődleges okai.
Az ipar megbénul és a munkanélküliség drámai. A sótalanító gyárak az elsődleges foglalkoztatások forrásai és ivóvízzel
fizetnek rendes fizetés helyett.
A támadások egy kanna vízért gyakoriak a kihalt utcákban.
Az ennivaló 80%-a mesterségesen előállított.
Azelőtt a napi javasolt vízmennyiség

egy felnőtt ember számára nyolc pohár volt.

Ma csak fél pohárral ihatok.
A ruházat eldobható, amely a szemét mennyiségét növeli;
vissza kellett térnünk a latrina használatára,
akár a korábbi századokban,
mert a csatornahálózatot nem lehet használni vízhiány miatt.
A lakosság kinézete szörnyű, elbágyadt testek,
ráncosak a vízveszteség miatt, a bőr tele van sebekkel
az ultraibolya sugárzás miatt,
nincsen ózonréteg, amely kiszűrné ezt.
A száraz bőr miatt egy húsz éves lány úgy néz ki, mint ha negyven volna.
A tudósok kutatnak, de nincs lehetséges megoldás.
Nem lehet vizet előállítani, az oxigén szintén nem tud megújulni a fák hiánya miatt, ami csökkentette
az új generációk IQ-ját.
Sok egyed alaktalan. Számtalan férfi esetében megváltozott a spermiumok alakja.
Ennek következtében sok gyermek születik különféle hiányossággal, mutációval és deformált testtel.
A kormány plusz pénzt szed a levegőért, amit belélegzünk – ez naponta 137 köbméter egy felnőtt lakosra vetítve. Azok az emberek, akik nem tudnak fizetni, úgynevezett „kiszellőztetett övezetről” távolítanak el,
melyek napenergiával működő gigantikus tüdőkkel vannak felszerelve. Nem túl jó minőségűek, de legalább lélegezni lehet.

Az átlagéletkor 35 év.
Néhány országban maradt még valamennyi növényzet a hozza tartozó folyóval, amelyet a hadsereg szigorú ellenőrzés alatt tart A víz kinccsé vált, amely után még az aranynál és a gyémántoknál is jobban sóvárognak az emberek. Itt azonban nincsenek fák, mivel szinte sosem esik az eső; ha mégis csapadékot veszünk észre, ez nem más mint savas eső. A XX. századi atomkísérletek és az ipar szennyező tevékenysége miatt az évszakok szigorúan átalakultak.
Figyelmeztettek minket, hogy óvni kell a környezetet, de senki sem törődött vele.
Amikor a lányom arra kér, hogy beszéljek neki arról az időszakról, amikor fiatal voltam, elmondom neki, hogy milyen szépek voltak az erdők. Mesélek neki az esőről, a virágokról, arról, hogy milyen jó volt fürdeni és horgászni a folyókban és a víztározókban, és annyi vizet lehetett inni, amennyit csak szerettem volna.
Elmondom neki azt is, hogy milyen egészségesek voltak az emberek.
Ö azt kérdi tőlem: Apám, miért nincs víz?”
Ekkor összeszorul a torkom. Folyton bűnösnek érzem magam, mert ahhoz a generációhoz tartozok, amelyik végképpen tönkretette a környezetet, vagy egyszerűen nem vettünk a sok-sok figyelmeztetésről tudomást. Az utódaink nagy árat fizetnek most mindezért… Őszintén azt hiszem, hogy egy nagyon rövid időn belül az élet már nem lesz lehetséges a Földön, mert a környezet tönkretételének mértéke elérkezett egy visszafordíthatatlan pontra. Mennyire szeretnék visszamenni a régmúltra és tenni azért,
hogy az emberiség megértse mindezt…

… akkor, amikor még tudtunk volna tenni valamit a Földünk megmentése érdekében!

Megjelent a „korszakok krónikája” c. folyóiratban 2002 áprilisában