Látogatók! Örülök, hogy vagytok még!

Meglehetősen régen jártam ezen a blogomon. Ez az a médium számomra, melyen keresztül gondolataimat osztom meg veletek. Gondolatokat dolgokról, fogalmakról, helyzetekről, amlyek körül vesznek Téged is, és engem is.

Most, hogy újra felnéztem, hónapok után ismét, örömmel látom, hogy a mai napig sokan látogatják az oldalt. Jól esett! Köszönöm Nektek!

Annyi minden történik velem mostanában. Szerencsére pörög az élet. Hogy őszinte legyek, időm sincs írni. Van ugyan egy másik blogom, de az szinte kizárólag a zenével foglalkozik, s fenntartása komoly cikkírást nem igényel. Olvashattok rajta programajánlókat, érdekességeket. Látogasd azt is: http://imhousemusic.blogspot.com !

Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy a dolgokon gondolkodó énem eltűnt valahol lelkem mély erdejének sűrűjében. Sőt! Nagyon is él. Ígérem Nektek, hamarosan új írással jelentkezem! Témajavaslatokat pedig természetesen továbbra is várok!

És még egyszer: köszönöm, látogatók!

Mindenek előtt be kell vallanom valamit: nem a szépségről kezdtem el írni akkor, amikor új cikket ígértem Nektek. Hogy miről, az egyelőre maradjon titok, egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy valamikor elolvashatjátok annak az írásnak a béta verzióját is.

Az elmúlt másfél hét szótlansága után ma két írással is jelentkezem - habár ebből csak egy származik tőlem. A másikért tekerjetek kicsit lentebb, nagyon érdekes, és elgondolkodtató!

A tőlem származtatható írás a szépségről fog szólni. Szépség. Mit is jelent? Van aki szerint a szépség nem tulajdonság, hanem Istenhez való hasonlóság. Mások szerint a szépség fény a sötétségben. Egyeseknek a szépség szó hallatán egy hibátlan női test jut eszébe, másoknak egy csokor rózsa.

És sajnos van akinek ma már semmi...

Azért mondom ezt, mert úgy gondolom: egyre kevesebben vesszük észre az élet szépségét. Pontosítok! A szép dolgokat az életben, amelytől az élet is szebbé válik. Hiszen annyi minden van körülöttünk, ami szép. Ne gondolkodjatok, segítek.

Szép egy napsütötte délután, azért, mert az nem borús. Szép. Szép a szülő odaadó tulajdonsága, mely arra ösztönzi, hogy ebédet tegyen a gyerekei elé. És szép a gyerek szájából a köszönöm anya! Szép az, ha kimegyek az utcára, és rám köszön valaki. Vagy rám mosolyog valaki. Vagy látod, amint egy szerelmes pár egymás kezét fogva vidáman sétál valahová. Szép egy dal, amelyet ha meghallasz, napokig nem megy ki a fejedből. Szép dolog, ha érzed: mindig van kihez odamenned, tartozol valakihez. Szép dolog a siker, az elismerés - s valamiben valamennyire mindenki sikeres, mindenki elismert!

Ezek teljesen hétköznapi dolgok, még akkor is, ha néhány kevésbé szerencsésnek ezek közül nem mind adódik meg. Persze az ő életükben is van szép. Csak keresni kell, s meg kell látni az életben a szépet!

Egy kis kitérő: az Amerikai szépség című film jutott eszembe, melyben az amerikai átlagcsaládoknak látszólag mindenük megvan, ám ez a "szépség" csak a felszín. Nem valódi szépség az amerikai. Aki látta ezt a zseniális filmet, tudja miről beszélek...

Valamit ne felejtsünk el. Közhelyesen hangzik, de igaz: a szépség belűröl fakad. A szépség teljességében sokkal nagyobb arányban van jelen a belső szépség, mint a külső. S vannak akik eltévedtek, mert lám nagyon adnak magukra, gyönyörűen akarnak kinézni, s a külső szépségükhöz nem társul belső gyönyörűség. Így a szépségük már nem eredeti. Csak csinálta azt nekik Dolce nameg Gabbana. (Ajjaj, kitérhetnék az önérzetre, de nem teszem, mert...)

Az emberek egyre kevésbé nyitottak a társaik felé, egyre inkább magányos lények; egyre kevésbé köszönnek Rád, ha kimész az utcára. Ebből adódik, hogy a szép egyre szebb. A valódi szépség egyre értékesebb! Sajnos egyre jobban kell neki örülni. És örüljünk is neki! Lássátok meg a szépet Ti is! Meglátjátok, minden más lesz!

Dosztojevszkij szerint a világot a szépség fogja megmenteni. Úgy legyen!

Az életben lévő szépségeket napestig lehetne sorolni, és én véleményeket várok. Szerintetek melyek a legszebb dolgok az életben?

Kaptam egy levelet a fiamtól. Íme:

2070-et írunk. Éppen töltöttem be az ötvenedik évemet, de úgy nézek ki, mint egy 85 éves.
Komoly vese problémáim vannak, mert nagyon kevés vizet iszok.
Úgy hiszem, hogy nagyon kevés időm, van hátra.
Manapság a társadalomban az emberek között az egyik legöregebbnek számítok.

Emlékszem, amikor 5 éves voltam.
Minden nagyon más volt.
A parkokban sok fa volt, a házaknak nagyon szép kertjei voltak és fürödhettem, néha még akár egy óra hosszat tartózkodhattam a zuhany alatt.
Most ásványolajban itatott törölközőket használunk, hogy tisztítsuk a bőrünket.
Azelőtt minden egyes nő mutogatta a szép hosszú fürtjeit.
Most kopaszra kell nyíratnunk a fejünket, hogy tisztán tartsuk a víz használata nélkül.
Annak idején az apám tömlőből folyó vízzel mosta a kocsit.

Ma a gyerekek nem hiszik el, hogy a vizet így használtuk.

Emlékszem, hogy sok hirdetés azt ismételte:
“VIGYÁZZ A VÍZRE”,
csak senki nem figyelt fel rá, azt gondolták, hogy a víz sohase folyhat el.
Most, az összes folyó, víztározók, tavak és források visszafordíthatatlanul fertőzöttek vagy elapadtak.
Nagy kiterjedésű sivatagok alkotják a minket körülvevő tájképet.
A gyomor- és bélrendszer fertőzései, valamint húgyúti és bőrbetegségek, a halálozás elsődleges okai.
Az ipar megbénul és a munkanélküliség drámai. A sótalanító gyárak az elsődleges foglalkoztatások forrásai és ivóvízzel
fizetnek rendes fizetés helyett.
A támadások egy kanna vízért gyakoriak a kihalt utcákban.
Az ennivaló 80%-a mesterségesen előállított.
Azelőtt a napi javasolt vízmennyiség

egy felnőtt ember számára nyolc pohár volt.

Ma csak fél pohárral ihatok.
A ruházat eldobható, amely a szemét mennyiségét növeli;
vissza kellett térnünk a latrina használatára,
akár a korábbi századokban,
mert a csatornahálózatot nem lehet használni vízhiány miatt.
A lakosság kinézete szörnyű, elbágyadt testek,
ráncosak a vízveszteség miatt, a bőr tele van sebekkel
az ultraibolya sugárzás miatt,
nincsen ózonréteg, amely kiszűrné ezt.
A száraz bőr miatt egy húsz éves lány úgy néz ki, mint ha negyven volna.
A tudósok kutatnak, de nincs lehetséges megoldás.
Nem lehet vizet előállítani, az oxigén szintén nem tud megújulni a fák hiánya miatt, ami csökkentette
az új generációk IQ-ját.
Sok egyed alaktalan. Számtalan férfi esetében megváltozott a spermiumok alakja.
Ennek következtében sok gyermek születik különféle hiányossággal, mutációval és deformált testtel.
A kormány plusz pénzt szed a levegőért, amit belélegzünk – ez naponta 137 köbméter egy felnőtt lakosra vetítve. Azok az emberek, akik nem tudnak fizetni, úgynevezett „kiszellőztetett övezetről” távolítanak el,
melyek napenergiával működő gigantikus tüdőkkel vannak felszerelve. Nem túl jó minőségűek, de legalább lélegezni lehet.

Az átlagéletkor 35 év.
Néhány országban maradt még valamennyi növényzet a hozza tartozó folyóval, amelyet a hadsereg szigorú ellenőrzés alatt tart A víz kinccsé vált, amely után még az aranynál és a gyémántoknál is jobban sóvárognak az emberek. Itt azonban nincsenek fák, mivel szinte sosem esik az eső; ha mégis csapadékot veszünk észre, ez nem más mint savas eső. A XX. századi atomkísérletek és az ipar szennyező tevékenysége miatt az évszakok szigorúan átalakultak.
Figyelmeztettek minket, hogy óvni kell a környezetet, de senki sem törődött vele.
Amikor a lányom arra kér, hogy beszéljek neki arról az időszakról, amikor fiatal voltam, elmondom neki, hogy milyen szépek voltak az erdők. Mesélek neki az esőről, a virágokról, arról, hogy milyen jó volt fürdeni és horgászni a folyókban és a víztározókban, és annyi vizet lehetett inni, amennyit csak szerettem volna.
Elmondom neki azt is, hogy milyen egészségesek voltak az emberek.
Ö azt kérdi tőlem: Apám, miért nincs víz?”
Ekkor összeszorul a torkom. Folyton bűnösnek érzem magam, mert ahhoz a generációhoz tartozok, amelyik végképpen tönkretette a környezetet, vagy egyszerűen nem vettünk a sok-sok figyelmeztetésről tudomást. Az utódaink nagy árat fizetnek most mindezért… Őszintén azt hiszem, hogy egy nagyon rövid időn belül az élet már nem lesz lehetséges a Földön, mert a környezet tönkretételének mértéke elérkezett egy visszafordíthatatlan pontra. Mennyire szeretnék visszamenni a régmúltra és tenni azért,
hogy az emberiség megértse mindezt…

… akkor, amikor még tudtunk volna tenni valamit a Földünk megmentése érdekében!

Megjelent a „korszakok krónikája” c. folyóiratban 2002 áprilisában

A google játék után kanyarodjunk vissza egy kicsit az emberi kapcsolatok témája felé. Ahogy az internet teret hódít életünkben (s mi előszeretettel adunk is neki...), egyre inkább hozza magával az újabb, felgyorsult életformát. A rohanás, amit eddig is sokan közösségromboló főgonosznak kiáltottak ki csak még gyorsabb lett - de az internet képes arra is, hogy összekovácsoljon embereket...

Akár hogyan is vizsgáljuk, minden megváltozott. 10 éve, még emlékszem, ha valakivel valami beszélnivalója volt az embernek, nos inkább még felült a biciklijére, a villamosára, elment hozzá, bekopogott, a vendégváró beinvitálta, megkínálta egy kávéval, majd megbeszélték a megbeszélnivalót. Pedig már volt telefon, de még ez volt az eljárás módja. Feltéve, hogy közel lakik az illető. Hogyha nem, akkor már telefont emeltek!
A telefon. Mikor új volt talán őt is sokan dekadensnek titulálták. Mi pedig már el sem tudjuk képzelni az életünket nélküle. Ugye? Nem is kell. Szerencsére, teszem hozzá gyorsan. De azért gondoljunk bele: ha nem lenne, bizony rá lennék kényszerülve a találkozásra. Ami mindig egy élmény!  A telefonálás pedig közel sem nyújt akkora élményt, mint egy megbeszélt vagy váratlan találkozás. Lesarkítva a dolgot, a telefon élményektől foszt meg minket, s ezt nem kompenzálja a világot behálózó, bárkit elérő vezeték. De ez valóban sarkított (hiszen egy hajnalig tartó, régóta várt telefonbeszélgetés is egy másfajta élmény).
Térjünk vissza az internetre, az állandó információforrásra, a soha meg nem álló kommunikációs csatornára. Hiszen azzal kezdtem, hogy minden megváltozott. Ma ugyanis mi, a fiatalabb generáció, a jövő, nem ülünk buszra, vagy vonatra azért, hogy megbeszélnivalóinkat egy csésze tea mellett tárgyaljuk meg. De még csak egy "mizut" is egy msn ablakba pötyögünk be. De ami itt most lényeges, az az, hogy az msn állandó összeköttetést biztosít két internetközelben lévő ember között. És ez nagyon jó dolog! Ezzel semmi gond nincs.
A mérleg másik oldala azonban az elhidegülés. A magadramaradottság. A lustaság, hiszen mennyivel egyszerűbb a két kezedet használva megírni pár mondatot, mint felkelni a kényelmes székből s elindulni az illetőhöz? Aki vitatja, hogy a mi kis mérlegünknek létezik ezen másik oldala is, az csak gondoljon bele abba, mennyi időt ül egyedül a gép előtt, és mennyi időt van a barátaival a parton. Az arány egyébként jelen esetben mindegy.

Az internet igencsak megkönnyíti és maga köré csavarja ma már az életünket. Anno, mikor új volt számunkra az internet, csetszobákba jártunk, és ott beszélgettünk hajnalokig. Mindenki élvezte az inkognitót és a felszabadult, kötetlen formáját a beszélgetésnek. És itt egy fontos gondolat: az internet társaságot hozott össze akkor a gyalogló chaten, a Szolnok szobában. Hiszen hétvégente találkozók voltak a Patikában, és csetesek jól érezték együtt magukat! Voilá! Köszönjük, internet! Nélküled ez nem jöhetett volna össze!
Nekem is vannak ismerőseim, akiket az interneten keresztül ismertem meg. Olyan emberek, akikkel valószínűleg sosem találkoztam volna jártamban-keltemben. Az internet áthidal minden távolságot. Sok ilyen van! Még egy köszönet az internetnek! A neten keresztül tehát kapcsolatokra tettem szert. Ezek az barátságok különlegesek, hiszen nem az alapján fogadtam el őket ismerősöknek, ami alapján egy valós élettérben, hanem azok alapján amiket írt. Meg ahogyan használta a szmájlikat - kifejezve ezzel a mosolyt, vagy a nevetést. Esetleg a megjelenített képe miatt, amely sokat elárulhat egy emberről.
Bár mindez együtt is elég sovány azért, nemde?
Nem mondom azt, hogy ezek rossz kapcsolatok, mert nem azok - legtöbb esetben öröm volt az ismerkedés. Különlegesek.
Egy férfi és egy nő közt még erősen izgalmas is lehet. Élőben is izgalmas, a hálón keresztül pedig még forró is lehet az éter. Interneten keresztül az ember könnyebben megnyílik egy másik felé. Könnyebben alakulnak ki barátságok, hiszen egy azonos érdeklődési kör már azonos. A többi pedig majd kiderül.

A chat nagy korszakának a különböző messengerek elterjedése vetett véget. Ekkor láthatóan, és érezhetően csökkenni kezdett a felhasználók száma. Msn-en pedig felvettél, akit akartál.
Ez már más. Hiszen míg a cseten bementél egy szobába, ahol számodra ismeretlen emberek beszélgettek, msnen az ismerőseiddel találkoztál. Őket valószínűleg személyesen ismered, és a messengeren keresztül pusztán csak könnyebben elérhetőek lettek számodra. Nagy hátránya a chattel szemben, hogy nem látsz új embert. Persze felvehetsz, de ahhoz elérési címedet nyilvánosságra kell hoznod valami whoiswhon. Viszont egyszerűbben tudsz partnereiddel beszélni, kötetlenebbül, hosszabban... de azért személytelenül. Mert egy msn társalgás mégiscsak személytelen. Még akkor is, ha jól ismered a monitor másik oldalán ülőt... S ha hosszú távon szeretnénk ebből következtetni, akkor az semmiképp sem pozitív(ebben a nézetben, ezt nem győzöm hangsúlyozni, hiszen ott van a mérleg jó oldala, tudjátok). Az emberi kapcsolatokat a kommunikáció ezen formája igencsak megváltoztatja. Hiszen nem látod a mosolyom, nem látom a mosolyod, nem látjuk a másik szemét - amire ugye régen azt mondták, hogy a lélek tükre.
Akik már ebben nőnek fel, azoknak az egyik lélektükör az iwiw profil. Holott szedjük össze, mi mond el igazán sokat egy emberről? Véleményem szerint az, hogy hogyan viselkedik, hogyan beszél, hogyan öltözködik (hoppá!). Lehet hogy az iwiwen hangsávot kellene biztosítani az usereknek?! Persze, az iwiwnek rengeteg előnyös tulajdongása is van. Ez nem vitatható, de itt most nem erről volt szó.

Végül némi jövőbetekintés. Mi a jó nekünk? Az lenne a legjobb, ha az internetes társalgások mellett több időt fordítanánk arra, hogy igazából is találkozzunk, beszélgessünk. A közös élménynek nagy társaság illetve barátságformáló szerepe van. Hogy egy esetleges szerelemről már ne is beszéljünk...

Nos, szüretelhettek, itt a beígért írás. Az eddigieknél jóval könnyedebb a téma.
A zene. Földünk egyik közös nyelve. Áthidal minden nyelvi problémát. Egyébként azt hiszem, másik ilyen közös világnyelv a foci (igen, hölgyeim!). A foci nevű világnyelv legszebb szava a gól/goal/tor/but. Ha annyit kiáltasz, hogy GÓÓÓL, egészen biztos, hogy mindenhol e széles világban a focira gondolnak.
De térjünk vissza a zenére. Hogy a zene nevű világnyelvben kinek mi a legszebb szó, azt önmaga dönti el. Gondolok itt például a gitárra, a dobra, a táncra, a szaxofonra, vagy akár egy Pioneer CDJ 1000 MK3-ra. Mind-mind a zene körül forog. Az, hogy kit mi érint meg leginkább a zenében, a társadalmat különböző részekre osztja. És nincs olyan, hogy valaki nem tartozik bele! Nincs! Valahová mindenki besorolható.
Jusson eszünkbe az 1960-as évek Amerikája, mikor a fiatalság a mellére tűzte a béke, az elfogadás és a szeretet jelszavát, majd tüntetett ezért. És közben persze ment a zene. Woodstock, 1969. augusztus 15. A zene korlátokat tör át. Nagyjából egy éve láttam egy Paul McCarney koncert dvd-t, melyen a Moszkvai Vörös téren ad koncertet. A történelmi hátteret mindenki tudja, Beatles, vasfüggöny innenső oldala, vasfüggöny onnansó oldala. A Beatles akkor az orosz vezetők által gyűlölt kapitalista nyugat egyik szimbóluma volt. Beatles lemezeket beszerezni Moszkvában meglehetősen nehéz volt a Beatles pályafutásának csúcsán. Mondhatni lehetetlen. De az emberek ott is ismerték a Hey Jude című számot.

Ez a koncert ezért jelentett sokkal többet egy puszta koncertnél. A vasfüggönyt akkor is átlépte a "kapitalista" zene, ma pedig már nincs meg ez a határ.

A Paul pólóján látható felirat is békét hirdet. De persze ott a gitár a kezében... A zene egyik legerősebb örök érvényű szimbóluma.

Idén nyáron is ránk köszöntött - sőt, már lassan elköszön... - a fesztiválszezon. Aki látott már egy képet is egy fesztiválról, az tudja, hogy mennyire összehozza az embereket. Egy koncert, a hangulat, a zene. Ott mindenki haverja mindenkinek. Új élmények, új barátságok. Akik egymás számára ismeretlenként érkeztek a fesztiválra, barátként jönnek el onnan. És ez a szép a zenében! Ez a nagyon szép!

A témáról rengeteg oldalt meg lehetne még tölteni, de töltsétek meg ti magatoknak! Hiszen a zenéről mindenkinek van élménye, tapasztalata, gondolata! Első koncert! Első kazetta, első cd! A zene tehát valóban körülvesz...

Nos, miután röviden - és tényleg röviden - szó esett a zene társadalmi és életünkben betöltött szerepéről, hatalmáról és lényegéről, jöjjön egy gyors statisztika.

Beírtam a gugliba a music szót:

 Egyéni A(z) "music" kifejezés 1-100. találata az összes, kb. 2 510 000 000 találatból. (0,13 másodperc)

Írjatok valamit, amiből többet talál! Na, most tudom, mindenki a sex-et írja be éppen a keresősávba, de ki kell ábrándítanom benneteket. Az érték ugyanis "csak" 776 000 000. Az én ötleteim közül egyedül a love szó közelítette meg a musicot 2 160 000 000 találattal.

Valakinek ötlete? Kíváncsian várom, mi dönti meg a music rekordját! :)

Előtte azonban énekeljük el közösen a Zene nélkül mit érek én című dalt...